A lemezes hőcserélők tervezési paraméterei és számítási módszerei

A lemezes hőcserélők tervezési paraméterei és számítási módszerei elsősorban a következő szempontokat foglalják magukban:
Q hőterhelés számítása: A hőterhelés a lemezes hőcserélő kiválasztásának kulcsa, és a Q=G ·ρ· CP ·Δ t képlettel számítható ki, ahol G a tömegáram, ρ a sűrűség, A CP a fajlagos hőkapacitás, a Δ t pedig a logaritmikus középhőmérséklet különbség.
A Δ tlm logaritmikus középhőmérséklet-különbség kiszámítása: Ebben a lépésben olyan paramétereket kell megadni, mint a hideg oldali anyag neve, a bemeneti és kimeneti hőmérsékletek és az áramlási sebesség, valamint olyan paraméterek, mint a meleg oldal anyagának neve és a bemeneti és kimeneti hőmérsékletek. Ezután a hideg és meleg oldali anyagok minőségi hőmérséklete alapján (t=(t1+t2)/2) kérdezze le a fizikai tulajdonságok táblázatát, és töltse ki a különböző paramétereket, mint például sűrűség, viszkozitás, fajhő és hővezető képesség. A számítási könyv automatikusan kiszámítja a kulcsfontosságú adatokat, például a logaritmikus átlaghőmérséklet-különbséget Δ tlm, a hőátadást, a meleg oldali áramlási sebességet és a hőcserélő teljesítményét.
Primer oldali tömeg megoldása: A csővezeték méretei a primer és a szekunder oldalon a közeg áramlási sebessége alapján számíthatók.
Az F hőcserélő terület meghatározása: A "Kémiai folyamattervezési kézikönyv" (negyedik kiadás, 1. kötet) 15-7. fejezete szerint tudhatjuk, hogy a lemezek területének kiválasztása kulcsfontosságú lépés a lemezes hőcserélők tervezésében. . Általában a legegyszerűbb képletet használjuk: Q=K × F × t, ahol K a hőátbocsátási tényező, Q a hőterhelés és t a hőátadási hőmérséklet különbség.
Összességében a lemezes hőcserélők tervezési paramétereinek és számítási módszereinek megértése és elsajátítása különösen fontos normál működésük biztosításához és hőátadási hatékonyságának javításához.